Dalszövegek fordítása - gyors és egyszerű!

  • Homepage
  • >
  • L
  • >
  • Laura Pausini – La solitudine

Laura Pausini – La solitudine

Dalszöveg és fordítás: Laura Pausini - La solitudine Az alábbiakban egymás mellett láthatod a dalszöveget és a fordítást. Oldalunkon még több dalszöveg és fordítás ettől az előadótól: Laura Pausini Nézd meg az archívumot és a többi dalszöveget is. Kattints Laura Pausini] előadó nevének L kezdőbetűjére és keress még több dalt tőle: Laura Pausini. Az archívumban olyan dalokat találsz, mint a/az La solitudine.

EREDETI

Marco se n'è andato e non ritorna più
Il treno delle 7:30 senza lui
È un cuore di metallo senza l'anima
Nel freddo del mattino grigio di città A scuola il banco è vuoto, Marco è dentro me
È dolce il suo respiro fra i pensieri miei
Distanze enormi sembrano dividerci
Ma il cuore batte forte dentro me Chissà se tu mi penserai
Se con i tuoi non parli mai
Se ti nascondi come me
Sfuggi gli sguardi e te ne stai Rinchiuso in camera e non vuoi mangiare
Stringi forte al te il cuscino
E piangi, non lo sai
Quanto altro male ti farà la solitudine Marco, nel mio diario ho una fotografia
Hai gli occhi di bambino un poco timido
La stringo forte al cuore e sento che ci sei
Fra i compiti d'inglese e matematica Tuo padre e suoi consigli, che monotonia
Lui con il suo lavoro ti ha portato via
Di certo il tuo parere non l'ha chiesto mai
Ha detto 'Un giorno tu mi capirai' Chissà se tu mi penserai
Se con gli amici parlerai
Per non soffrire più per me
Ma non è facile lo sai A scuola non ne posso più
E i pomeriggi senza te
Studiare è inutile, tutte le idee
Si affollano su te Non è possibile dividere
La vita di noi due
Ti prego, aspettami, amore mio
Ma illuderti non so La solitudine fra noi
Questo silenzio dentro me
È l'inquietudine di vivere
La vita senza te
Ti prego, aspettami, perché
Non posso stare senza te
Non è possibile dividere
La storia di noi due La solitudine fra noi
Questo silenzio dentro me
È l'inquietudine di vivere
La vita senza te
Ti prego, aspettami, perché
Non posso stare senza te
Non è possibile dividere
La storia di noi due La solitudine 

FORDÍTÁS

Marco elhagyott és sosem fog már visszatérni
A 7:30as vonatjárat is már nélkülözi őt
Egy fémszív mely lélek nélkül született
A hűvösen szürke város pirkadatában Az iskolapad is üressé vált, Marco itt él bennem
Emlékeimben még sóhaja is édes
A nagy távolság viszont elválaszt kettőnket
Mégis egyre hevesebben dobog ez a bennem élő szív Ki tudja hogy jutok e még eszedbe
Már a tieiddel sem beszélve erről
Hogy kitérsz-e ez alól, úgy mint én
Menekülve a tekintetektől, rostokolsz Bezárva a szobádba, étvágytalanul
a párnádat szorítva magadhoz
Könnyezel, hisz fogalmad sincs
Hogy mily kínt hoz még magával ez a magány Marco, egy fényképet őrzök még naplómban
melyen egy félénk kisgyermek szemeit látom
Ezt szorítva szívemhez, érzem mintha itt lennél
Az angol és a matematikai feladataim között Apád és az ő egyhangú javaslatai
A hivatásával együtt magával vitt téged is
A te nézetedet soha meg nem kérdezve
Azt válaszolta- egy nap megértesz majd Ki tudja hogy jutok e még eszedbe
Beszélsz e még barátaidnak arról
hogy nem szenvedsz már általam
De erről azért nem könnyű tudomást szerezni Nem tudom elviselni az iskolát sem
ahogy a délutánokat sem nélküled
Tanulni is céltalan, mert mindent fogalom
csak téged idéz Nem lehet elválasztani
életünk
Kérlek, várj rám egyetlen szerelmem
De áltatni sem akarlak Ez a magány közöttünk
Ez a bennem élő némaság
Ez a szorongás mit megélek
Hogy az életem nélküled élem le Kérlek, várj rám, hisz
Nem tudok élni nélküled
Nem lehet elválasztani
A kettőnk történetét 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on whatsapp
WhatsApp

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *