Itt hideg van, mintha minden a fejjel lefelé lenne
Érzem, hogy beszélsz, de árpával ki tudom emelni a hangot
Rúgtam ezeket a részeket, úgy érzem, egy év
Megváltoztatom ezt a világot, ha valaha is elmegyek innen
Rózsaszínbe akar öltöztetni, kékre festi a hálószobámat
És csak nevetek magamban, mert csak én tudom az igazságot
Ez a szerelem az egyetlen érzelmem
Nem tanultam félelmet és fájdalmat
Valahogy vicces ennyi zűrzavarral
Azt hiszem, engem hibáztattak
És még a nevemet sem tudják
Még a nevemet sem tudják
Nos, még soha nem éreztem magam ilyen késznek, gondolom, itt az ideje
Mert az a nagy régi világ vár, és az enyém az egész
Éppen akkor minden nagyon elcsendesedett, fényessé vált
És egy férfi megfogta a kezemet, és azt mondta, ne aggódj, anyukád rendben lesz
Aztán kinyitotta a kaput, én pedig követtem
Mondta, hogy itt várhat, amíg újra nem te következel
És az ő szerelme az egyetlen igazi érzelem
Az ég nem ismer félelmet és fájdalmat
Soha nem kellett mozgásba hoznom a kerekeimet
Ugyanúgy szerettek
És még a nevét sem tudták
Nem is tudta a nevemet
Ugyanúgy szerettél engem
És még a nevemet sem tudtad