Itt ül a magas támlájú székén
Kíváncsi, hogy onnan milyen a kilátás
Nem tudnám, mert szeretek ülni
A padlón, igen a padlón
Ha úgy tetszik, játszhatnánk egy játékot
Tegyünk úgy, mintha egyformák lennénk
De sokkal jobban meg kell majd nézned
Mint te, közelebb, mint te
És túl fáradt vagyok ahhoz, hogy itt maradjak
És amúgy sem érdekel, mit gondolsz
Mert azt hiszem, tévedtél velem
Ja mi lenne, ha te lennél, mi lenne, ha lennél
És mi van, ha hóvihar égek
Mi van, ha egy fordíthatatlan világ vagyok
Mi van, ha óceán vagyok
Túl sekély, túl mély
Mi van, ha én vagyok a legkedvesebb démon
Valami, amiben nem hiszel
Mi van, ha sziréna vagyok
Éneklő urak aludni
Tudom, hogy kitaláltad
Mondd el, miről szólok
És lehet, hogy megtanulok egy-két dolgot
Százan rólad, talán rólad
Vége a teleszkópodnak
Nem azért változtatok, hogy megfeleljen a látásodnak
Mert engem egy kopó kötél köt meg
A kezem körül, a kezem köré kötve
És lehunyod a szemed
Amikor azt mondom, hogy kiszabadulok
És tegye a kezét mindkét fülére
Mert nem bírod elhinni, hogy nem vagyok
A tökéletes lány, akire gondoltál
Nos, mit kell veszítenem
És mi van, ha síró fűz vagyok
Könnyeket nevetve a párnámon
Mi van, ha társasági vagyok
Ki akar egyedül lenni
Mi van, ha fogatlan leopárd vagyok
Mi van, ha juhtalan juhász vagyok
Mi van, ha angyal vagyok
Szárnyak nélkül, hogy hazavigyen
Nem ismersz
Soha nem fog, nem is fog
A képkeretén kívül vagyok
És most törik az üveg
Nem láthatsz engem
Soha nem fog, nem is fog
Ha soha nem fogja látni
Mi van, ha zsúfolt sivatag vagyok
Túl sok fájdalom, kevés örömmel
Mi van, ha én vagyok a legszebb hely
Soha nem akarsz menni
Mi van, ha nem tudom, ki vagyok
Vajon ez megakadályozza mindkettőnket abban, hogy megpróbálja
Hogy megtudja, és mikor van
Feltétlenül jelezze
Mi van, ha hóvihar ég
Mi van, ha egy fordíthatatlan világ vagyok
Mi van, ha óceán vagyok
Túlságosan sekély, túl mély
Mi van, ha én vagyok a legkedvesebb démon
Valami, amiben nem hiszel
Mi van, ha sziréna vagyok
Éneklő urak aludni
Alvás
Alvás