Dalszövegek fordítása - gyors és egyszerű!

  • Homepage
  • >
  • E
  • >
  • emilie autumn – never tasted tears

emilie autumn – never tasted tears

Dalszöveg és fordítás: emilie autumn - never tasted tears Az alábbiakban egymás mellett láthatod a dalszöveget és a fordítást. Oldalunkon még több dalszöveg és fordítás ettől az előadótól: emilie autumn Nézd meg az archívumot és a többi dalszöveget is. Kattints emilie autumn] előadó nevének e kezdőbetűjére és keress még több dalt tőle: emilie autumn. Az archívumban olyan dalokat találsz, mint a/az never tasted tears.

EREDETI

I've never tasted tears like these before
And though they are the saddest I have known
Their simple cause is none but one of joy
For now it seems I may not be alone
Upon this earth as I have been 'til now
A truly unexpected twist of fate
For I had given up on everyone
Especially myself, and thought it late
Too late for any soul to cast a line
His hook would hit the ice and snap in two
But someone blew a kiss and with his breath
Unfroze what ne'er a roaring fire could do
An angel now is mine and from the start
I knew that I was bound to let him in
But while I smile I weep because I know
That something ends so that this can begin
God, what a fool am I, or am I wise?
For years have I kept hidden in my heart
The name of one who never had been more
But whom I wrote about and set apart
From other men, though never did I tell
My feelings, nay, but used him as a muse
An inspiration, something to adore
But rarely did I think on what I'd lose
If ever my affections were replaced
By someone living, breathing, warm and real
For while I pledged my life to him in song
The same for me I knew he did not feel
If I could tell the truth, I'd say I planned
To go on in this fashion for all time
I didn't care he couldn't care for me
As long as I could own him in each rhyme
And have someone to think about each night
When torment after torment wracked my soul
To writhe in sorrow, bathe in pain's delight
To fill my pages was my only goal
Until the day I dared to call it love
For this love was the only I had known
And somehow I could keep the rest away
For in my mind I never was alone
And being thus in love, though with a specter,
I never did expect, nor wish, nor care
To take another in that holy place
Though in my mind I knew no one was there
Yay, in my mind, but not so in my soul
I loved, I swear I loved, else why this pain
When of my will I opened up the door
And swept the space where I swore hed remain
And something dies within me as I sweep
As something new is born in every tear
Past years of memories I long to keep
A future that I both long for and fear
There really was no question when it came
This shooting star, both fire and gentleness
Who never gave me time to make my choice
But made my will his own with each caress
For once and only once I did not think
Where I should feel and for that I was proud
But it was one thing to enact the part
And something else to say the word aloud
For once I had, I felt a shadow fade
Which over me had hung for all these years
And no true loss in all the world could match
The sense of someone passing with my tears
I hadn't known 'til then how lost I was
Enveloped in this mist of my design
So much of me my muse had thus become
That in my eyes no star was seen to shine
Unless it bore some of my phantom's light
Or carried strains of music in the beams
Until my soul was open to the view
No man could enter, except in my dreams
Its over now and I am not afraid
I know full well what I am meant to do
But late at night when I recall my muse
I cry for us as though he ever knew
That I had waited years to hear my name
Once spoken as it should have always been
Id wait there still but someone real appeared
And stole the heart no man could hope to win
If to my muse I'd ever said hello
It might not hurt this much to say goodbye
But there is something tragic in this scene
Which may appear as joyous to the eye
Of anyone who witnesses myself
Bound in the arms and lips of my new friend
Completed in a way I've never been
And healing wounds I thought would never mend
The truth that shattered my reality
The soul I dreamed but never thought Id meet
And now I don't look back except in dreams
Yet when I do the pain is always sweet
For only pain can show me who I was
And from that girl to me how much Ive grown
Ive never tasted tears like these before
And yes, they are the saddest I have known

FORDÍTÁS

Még soha nem kóstoltam ilyen könnyeket
És bár ők a legszomorúbbak, amiket ismertem
Egyszerű okuk nem más, mint az öröm
Egyelőre úgy tűnik, hogy nem vagyok egyedül
Ezen a földön, ahogy mostanáig voltam
A sors valóban váratlan fordulata
Mert lemondtam mindenkiről
Főleg magam, és későn gondoltam
Túl késő, hogy bármely lélek vonalat vetjen
A kampója a jégre csapódott, és ketté pattant
De valaki csókot lehelt és lélegzetével
Fagyassza le, mit nem tehet egy ordító tűz
Egy angyal most az enyém és a kezdetektől fogva
Tudtam, hogy köteles vagyok beengedni
De miközben mosolygok, sírok, mert tudom
Hogy valami véget ér, hogy ez elkezdődhessen
Istenem, milyen bolond vagyok, vagy bölcs vagyok?
Évek óta rejtve maradok a szívemben
Annak a neve, aki soha többé nem volt
De akiről írtam és elkülönítettem
Más férfiaktól, bár soha nem mondtam el
Az érzéseim, nem, de múzsának használtam
Inspiráció, imádnivaló dolog
De ritkán gondoltam arra, mit veszítek el
Ha valaha is megváltoztak az érzelmeim
Úgy, hogy valaki él, lélegzik, meleg és igazi
Mert míg dalban neki ígértem az életemet
Ugyanezt számomra tudtam, hogy nem érzi
Ha igazat tudnék mondani, azt mondanám, hogy terveztem
Mindig így folytatni
Nem érdekelt, hogy nem törődhet velem
Amíg birtokolhatom őt minden rímben
És legyen kinek gondolkodnia minden este
Amikor kínok után kínok roncsolták meg a lelkemet
Bánatában vergődni, fürödni a fájdalom örömében
Az egyetlen célom az volt, hogy kitöltsem az oldalaimat
Egészen addig a napig, amíg szerelemnek mertem nevezni
Mert csak ezt a szeretetet ismertem meg
És valahogy távol tudtam tartani a többit
Mert a fejemben soha nem voltam egyedül
És így szerelmes, bár kísértetbe,
Soha nem vártam, nem kívántam, és nem is törődtem vele
Elvenni egy másikat azon a szent helyen
Bár a fejemben tudtam, hogy senki nincs ott
Igen, az elmémben, de a lelkemben nem így
Szerettem, esküszöm, hogy szerettem, különben miért ez a fájdalom
Mikor akaratom, kinyitottam az ajtót
És lesöpörte azt a helyet, ahol megesküdtem, hogy maradtak
És valami meghal bennem, ahogy söpörök
Mivel minden könnyben valami új születik
Az elmúlt évek emlékei, amelyekre vágyom
Olyan jövő, amelyre egyszerre vágyom és félek
Tényleg nem volt kérdés, mikor jött
Ez a hulló csillag, tűz és szelídség egyaránt
Aki soha nem adott időt a választásomra
De az akaratomat minden egyes simogatással sajátjává tette
Egyszer és csak egyszer nem gondoltam
Ahol éreznem kellene, és erre büszke voltam
De egy dolog volt megvalósítani a részt
És még valami, amivel hangosan kimondhatnánk a szót
Amint volt, éreztem, hogy egy árnyék elhalványul
Ami felettem ennyi éven át lógott
És a világon egyetlen igazi veszteség sem felelhet meg
Az az érzés, hogy valaki elmúlik a könnyeimmel
Akkor még nem tudtam, mennyire elveszett vagyok
A tervem e ködébe burkolva
Annyira belőlem a múzsám lett
Hogy a szememben egyetlen csillag sem látott ragyogni
Hacsak nem viselte fantomom egy részét
Vagy zeneszerkezeteket hordoztak a gerendákban
Amíg a lelkem nem volt nyitott a kilátásra
Senki sem léphetett be, csak az álmaimban
Ennek most vége, és nem félek
Jól tudom, mit kell tennem
De késő este, amikor felidézem a múzsámat
Sírok értünk, mintha valaha is tudta volna
Hogy évek óta vártam a nevem meghallgatására
Ha egyszer úgy beszélt, ahogy annak lennie kellett volna
Várni kell még, de valódi valaki megjelent
És ellopta azt a szívet, amelyet senki sem remélhetett a győzelemben
Ha a múzsámnak valaha köszöntöttem volna
Nem biztos, hogy ennyire fáj a búcsú
De van ebben a jelenetben valami tragikus
Ami örömteli lehet a szem számára
Annak, aki tanúja vagyok magamnak
Új barátom karjaiba és ajkába kötve
Olyan módon fejeződött be, ahogy még soha nem voltam
És azt hittem, hogy a gyógyuló sebek soha nem fognak javulni
Az igazság, amely szétzúzta a valóságomat
A lélek, amit álmodtam, de soha nem gondoltam, hogy Id találkozik
És most csak álmokban tekintek vissza
Mégis, amikor csinálom, a fájdalom mindig édes
Mert csak a fájdalom tudja megmutatni, ki voltam
És ettől a lánytól számomra mennyit nőttem
Még soha nem kóstoltam ilyen könnyeket
És igen, ők a legszomorúbbak, akiket ismertem

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on whatsapp
WhatsApp

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *