Ebben a fényben a por látható
Arany izzó légkör
Még a levegő is, amelyet lehelek, tele van emlékekkel
Mások árnyalatai ösvényezik a bőrömet
És mivel egyedül vagyok, kíváncsi vagyok
Ki tudja a földön valaha
Ha becsúsztam a másik oldalra
Hang nélkül
szempillantás nélkül
anélkül, hogy egyáltalán lelassulna
Átugorhatnám a pályát
A kerekek mégis forognak
Tájképek visszhangoznak a fejemben
Repülök az ablakaim mellett
Hogyan félhette valaki ezt a helyet?
És mivel egyedül vagyok, kíváncsi vagyok
Ki a földön, sejti valaha?
Ha keresztezem ezt a törékeny szálat, amely megköti
Zaj nélkül
Anélkül, hogy kihagyná az ütemet
Anélkül, hogy egyáltalán lelassulna
Átugorhatnám a pályát
És amik a nézők voltak, azoknak most arcuk van
Sötétített helyeken fényt vet
Akiket szerettem, velem vannak
Soha nem ment, de mindig sodródott
Létem futófelületein keresztül
Pályák futnak egymás mellett
Összefonódó, átrendeződő utak
Találkozás, túl a nagy szakadékon
Abban a tartományban, hogy a fantomok elrejtőznek
Megszentelt, elfoglalt
És mivel egyedül vagyok, kíváncsi vagyok
Kinek a földön, valaha is érdekelne?
Ha időm előtt elcsúsztam
Szó nélkül
Istenhez való imádkozás nélkül
Anélkül, hogy egyáltalán lelassulna
Átugorhatnám a pályát
Átugorhatnám a pályát
Tudtam ugrani