Mindenszentek napja, az eső szennye
Vér, sár és mennydörgés
Azoknak, akik bezárják soraikat Gille emberei előtt
Bricqueville, Prelati és De Sille
A vidéken fel-alá kúszó sötét lények
Még egyszer kis szögek a legelő felé
A kínzókert alapszabályai érvényesek
Szent testhez és szabad szemmel
Golgotikus ez az erotika
Büdös méz és rosszabb esetben kén
Tehát fekete volt a varázslat ebben a tragikus királyságban
A babonák nőttek
Bölcs azoknak a farkasoknak, akik meglepték gyermekeiket
Összerakva zsákokat, és visszahúzódott
Tiffauges
Olyan utak, amelyeknek most egy gyönyörű idegen lakik
Fátylat emelve
Forgatja hazugságait
Gyengéd szemek, véget nem érő veszély
Nő
Egy rózsa, amely a halált választotta a bedmuckért
Tüskék várakoznak
Köszönetet mondani kémjeinek
Trükköző combok egyetlen csuklása
És bár az erdei ösvényeken jár
Messze nem ártatlan vagy törékeny
Végigvezeti őket azon az úton, ahol a sötétség lakozik
Az az éjszaka elárasztja az ünneplést
A torony énekel
Ahol annyi rossz megvilágítás
Világítótornyot üt a dolgokért
Az a csúszós és csúszós a pentagram határán
Közepesen savanyú álmok
Átkozott szépségverseny az összejövetel számára
Levágott bárányokból és megkínzott sikolyokból
Praeclarum
Custodem
Ovium
Lupum
A kínzókert alapszabályai érvényesek
Szent testhez és szabad szemmel
Golgotikus ez az erotika
Büdös méz és rosszabb esetben kén
Tehát fekete volt a varázslat ebben a tragikus királyságban
Ebben a loup-garou kastélyban
Amikor holdfényes vénák vannak, gyulladtak, rontottak
Az áldozatok egy része most meg van kötve
Tiffauges
Elszállt az anorexiások hordáiban
Kerubim erőltetett
Meztelen és vak
Holokauszt elme tervezte a kilépésüket
Olyan zord a libertin
Néha letépte őket a végtagról
A torkukat elvágva
Tönkreteszed a sírokat
Jézus mentsen, de az ördög tette őt
Praeclarum
Custodem
Ovium
Lupum