Carrion a nevem
Azok számára, akik úgy döntenek, hogy szájon tartják az átkot
Tragikus szerenád
Júdással a lépésemben
A szégyen gótikus termei
Ahol a szobrok hidegen nem tartanak rosszabbul
Mint a gyilkosságok, amelyeket visszakövetelek
Sötét, elhagyott időből
Csókolt mennyország, elköltött
Letörli ajkait mozgalmas váladékától
Bűnbánatot kívánni
A szabadon tönkretett nyersért
Enyhe kezekben a szépség sír
A honfoglalás mély módszertani csavarozása
Hurt ismételten
Mint a lábánál sebzett világ
Dirge Inferno
Ahogy írják, a fenébe is
Tehát hadd csavarják ki
A megbuktatottak torkából
Végre eljött a múlt
Egy vad harapás szünet nélkül
Átjárja a dermesztő levegőt
Ez a téli hideg, vigyázzon a malmára
Ha az öröm könnyei kitörnek másutt
És a templom harangjai fulladnak a végzet repedéseiben
A viharok fölöttünk tapogatnak
Amint a villám kétágú nyelvként fut
Kettőtől kettőig ürít
Sziszegő, rossz tartalom
Elektromos kisüléssel megrohamozza az eget
Megvetően tönkreteszi
A gyengék képeiről
Megöl minden elszántságot
A nagy állat motyog, skarlátvörös női
Köpd meg a vitriolt
A béke rémült arcán
Dirge Inferno
Ahogy írják, a fenébe is
Tehát hadd csavarják
A megbuktatottak torkából
Végre eljött a múltunk
Pokolba kerülő szív, a rózsa és a tövis
Zárva vannak, hogy siettessék a vért
A hold vetkőzik, hogy megerõsítse a tömegeket
A légiók ömlöttek
Ezek a folyók nyomkodnak, lélegzete díszeleg
Szenátusok és ellenséges helyek
Míg hatalma hálátlanságnak számít
A gyengék vonaglása
Üröm a nevem
A mérgezett csillag, amely a földre hullott
És hólyagos szégyentől mentesen
Az ön-újjászületés gödreiben
Most azok a barlangok válnak garrettá
Végtelen barakk felügyelete
Ahogy a vizek bordává válnak
És a Vatikáni szaténok égnek