Megpróbálom összeszedni magam,
Egy hazugság szakított minket szét.
Annyi szót hagytunk kimondatlanul.
Elmentél a szívemmel,
És sírtam, sírtam.
Az ég tudja, mennyit sírtam.
Találnál benned erőt,
Még egyet próbálni.
Ha felhívtalak, elhinnéd-e, amit mondanom kellett,
És ha láttalak, megfordulnál és elmenekülnél.
Ha lenne az utam lány, akkor most velem lennél.
Valamikor, valahogy, valahogy.
Valamikor, valahogy, valahogy.
Arra gondoltam, hogy folytathatom nélküled.
Találd ki? Annyira tévedtem,
És rájöttem, mennyire szeretlek igazán,
És már túl régóta.
Tudom, hogy sírtál, tudom, hogy sírtál.
Az ég tudja, mennyit sírtál.
De megtalálod-e benned az erőt,
Még egyet próbálni.
Ha felhívtalak, elhinnéd-e, amit mondanom kellett,
És ha láttalak, megfordulnál és elmenekülnél.
Ha az én utam lányom lenne, akkor most velem lennél.
Valamikor, valahogy, valahogy.
Valamikor, valahogy, valahogy.
Szóval gyerünk, nem értem az egyetlen hibámat.
Felejtsük el a tegnapot holnapra,
Tudom, hogy megtaláltuk azt, ami a szivárvány végén van,
És ennek lennie kell, úgy kell lennie,
Ha felhívtalak, elhinnéd-e, amit mondanom kellett,
És ha láttalak, megfordulnál és elmenekülnél.
Ha lenne az utam lány, akkor most velem lennél.
Valamikor, valahogy, valahogy.
Valamikor, valahogy, valahogy.
Valamikor, valahogy, valahogy.