menjünk titokban
mint a fiatal szerelmeseknek kellene
mert jobban megcsókolhatlak
akkor ez a levél tehette
és azt mondod
legalábbis alatt
ezek a borítók
figyelek rád
És mindez a zene rólad
Remélem, megint mosolyogni fog
amíg soha nem kezdődik
vagy amíg örökké véget nem ér
Még mindig elveszek a poétikában
vagy postán elveszett
senki nem mondhatja el
ezek a srácok rajonganak a divatért
de őszinték, mint egy szobor
és ha választania kell
Veszíteni fogok
Én mindig
mindig megtesszük
a nosztalgia részeg
és a frusztráció pompás lehet
de be tudom tartani a számat
(Figyelek rád
És mindez a zene rólad
Remélem, megint mosolyogni fog
amíg soha nem kezdődik
vagy örökké véget ér)
mert néha gyönyörű lehet csalódás
amikor az életed semmi
de megtisztelő említés
rádióban, rádióban.
talán csecsemő vagyok
de szerintem ideje növekedni.
te vagy minden, aminek élek
-melyik rövidebb lett.
jobban fogom tudni a rádióban
Hagyok magam, mint egy csillagos
megkínzott lélek
a csókolt ajkak most a szomorúság dalait formálják
tartson kedvesen, amikor távol vagyok
és tudni fogom, amikor meghallom a nevét
még ha el is kell énekelnem magamnak.