Dalszövegek fordítása - gyors és egyszerű!

  • Homepage
  • >
  • B
  • >
  • bathory – into the silent chambers of the sapphirean throne

bathory – into the silent chambers of the sapphirean throne

Dalszöveg és fordítás: bathory - into the silent chambers of the sapphirean throne Az alábbiakban egymás mellett láthatod a dalszöveget és a fordítást. Oldalunkon még több dalszöveg és fordítás ettől az előadótól: bathory Nézd meg az archívumot és a többi dalszöveget is. Kattints bathory] előadó nevének b kezdőbetűjére és keress még több dalt tőle: bathory. Az archívumban olyan dalokat találsz, mint a/az into the silent chambers of the sapphirean throne.

EREDETI

(sagas from the antediluvian scrolls)
Black winds whispering 'cross the fens,
In eldritch coils (jewelled and gleaming) spires entwined
Enraptured by the moon's sweet spells,
'gainst the skies of (bleak and brooding) winter blackly etched.
The topaz throne of kings is crack'd, eon'veiled, enrob'd in black,
Ensorcelled blade glimmers sunset's fire, saga-spinner, take up thy lyre.
'thus spake the silent halls of valusia...'
Curses borne on vampyre tongues,
Elder-fiends, o' nameless ones,
Torches glow in silver cressets,
In the temple of the serpent,
Waves enshroud where marble gleamed,
Spectral witch-song rides the gale,
Black wings above the land of dreams,
And silence haunts the nighted vale.
Winged dragon coiled in thrice,
Bane of flame in shadowed ice,
Flooded by the bloated moon,
The ivory worm now sleeps entombed.
Ten thousand spear-points gleaming bright,
Sharp-honed steel in pale dawn's light,
Grim-eyed legions wait brooding,
'neath the banner of the serpent-king.
Winged dragon coiled in thrice,
Bane of flame in shadowed ice,
Flooded by the horned moon,
Awake o' worm and quit thy tomb.
'thus spake the silent halls of valusia...'
The atlantean sword beckons me,
And I descend from moon-shrouded skies
Into the tower of the black serpent...
Tales are told to me now in dreams,
Shadowed lyre strings,
And sweet whisperings...
The grim and glorious battles of warrior kings,
(when the earth ran red with the blood of the slain),
And the shining realm of valusia...
Carried upon the sweet night winds,
Piercing the veil of my delirium,
I embrace the rapturous scent of black lotus.
(I hear the lament of the immortals...)
'ka nama kaa lajerama,
Yagkoolan yok tha xuthalla!'
And lo, I hear the beat of black leathern wings from moonless gulfs,
Dark spirits wander the silent halls of the sapphirean throne,
And in dreams I see the oceans rise to devour the gleaming spires,
As the shades of immortals guide me to the valley of silent paths...
Black winds whispering 'cross the fens,
In eldritch coils (jewelled and gleaming) spires entwined,
Enraptured by the moon's sweet spells,
'gainst the skies of (bleak and brooding) winter blackly etched.
The topaz throne of kings is crack'd, eon'veiled enrob'd in black,
Ensorcelled blade glimmers sunset's fire,
Saga-spinner, take up thy lyre.
Thus spake the antediluvean scrolls.

FORDÍTÁS

(szavak az antediluviai tekercsekből)
A suttogó fekete szél keresztezi a sávot,
Az eldritch tekercsekben (ékszerű és izzó) tornyok összefonódtak
A hold kedves varázslatai által ragadtatva,
"a téli égbolt elárasztása feketén maratva.
A királyok topaz trónja repedt, eonázott, feketében fekszik,
Az előkésített pengével a naplemente tűzvillanása, saga-fonó, veszi fel a líradat.
"így beszélt a valusia csendes csarnokaira ..."
Átkok a vámpír nyelveken,
Idősbarátok, névtelenek,
A zseblámpák ezüst cukrászdákban világítanak,
A kígyó templomában,
A hullámok szélén vannak, ahol a márvány ragyogott,
Spektrális boszorkányság gördíti a gátot,
Fekete szárnyak az álmok földje felett,
És a csend kísérti a látott vale-t.
Háromszor tekercselt szárnyas sárkány,
Lángszakasz az árnyékolt jégben,
A felfújt hold elárasztotta
Az elefántcsont féreg elragadtatva alszik.
Tízezer lándzsa pont fényesen izzó,
Élesen csiszolt acél sápadt hajnalban,
Komor szemű légiók várják a kikelést,
- a kígyókirály zászlaja mellett.
Háromszor tekercselt szárnyas sárkány,
Lángszakasz az árnyékolt jégben,
Elárasztotta a szarvas hold,
Ébredjen a féregre, és hagyja el a sírját.
"így beszélt a valusia csendes csarnokaira ..."
Az atlanti kard engem hív,
És leereszkedtem a hold borított égboltról
A fekete kígyó tornyába ...
A meseket álmokban mondják el nekem
Árnyékolt líra húrok,
És édes suttogások ...
A harcos királyok komor és dicsőséges csatái,
(amikor a föld vörös lett a megölt vérrel),
És a valusia ragyogó birodalma ...
Az édes éjszakai szeleken
Áttörve a delírom fátylat,
Örülök a fekete lótusz elárasztó illatának.
(Hallom a halhatatlanok siratását ...)
„ka nama kaa lajerama,
Yagkoolan yok tha xuthalla!
És íme, hallom, hogy a hold nélküli öblökből fekete bőrszárnyak csapódnak ki,
Sötét szellemek vándorolnak a zafír trón csendes csarnokaiban,
És álmokban látom, hogy az óceánok emelkednek, hogy felfalják a ragyogó tornyokat,
Mivel a halhatatlanok árnyalatai a csendes utak völgyéhez vezetnek ...
A suttogó fekete szél keresztezi a sávot,
Az eldritch tekercsekben (ékszerű és izzó) tornyok összefonódtak,
A hold kedves varázslatai által ragadtatva,
"a téli égbolt elárasztása feketén maratva.
A királyok topaz trónja repedt, fekete színű, már erodálódott.
Az ensorcellált pengével napnyugta tüzet ragyog,
Saga-fonó, vedd fel a lyád.
Így szólt az antediluvean tekercsek.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on whatsapp
WhatsApp

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *