Dalszövegek fordítása - gyors és egyszerű!

  • Homepage
  • >
  • B
  • >
  • bal sagoth – into the silent chambers of the sapphirean throne

bal sagoth – into the silent chambers of the sapphirean throne

Dalszöveg és fordítás: bal sagoth - into the silent chambers of the sapphirean throne Az alábbiakban egymás mellett láthatod a dalszöveget és a fordítást. Oldalunkon még több dalszöveg és fordítás ettől az előadótól: bal sagoth Nézd meg az archívumot és a többi dalszöveget is. Kattints bal sagoth] előadó nevének b kezdőbetűjére és keress még több dalt tőle: bal sagoth. Az archívumban olyan dalokat találsz, mint a/az into the silent chambers of the sapphirean throne.

EREDETI

(Sagas from the antediluvian Scrolls)
Black winds whispering 'cross the fens,
In eldritch coils (jewelled and gleaming) spires entwined
Enraptured by the moon's sweet spells,
'gainst the skies of (Bleak and brooding) winter blackly etched.
The Topaz Throne of Kings is crack'd,
eon'veiled, enrob'd in black,
Ensorcelled blade glimmers sunset's fire,
saga-spinner, take up thy lyre.
"Thus spake the silent halls of Valusia..."
Curses borne on vampyre tongues,
Elder-fiends, o' nameless ones,
Torches glow in silver cressets,
In the Temple of the Serpent,
Waves enshroud where marble gleamed,
Spectral witch-song rides the gale,
Black wings above the land of dreams,
And silence haunts the nighted vale.
Winged dragon coiled in thrice,
Bane of flame in shadowed ice,
Flooded by the bloated moon,
The ivory worm now sleeps entombed.
Ten thousand spear-points gleaming bright,
Sharp-honed steel in pale dawn's light,
Grim-eyed legions wait brooding,
'neath the banner of the Serpent-King.
Winged dragon coiled in thrice,
Bane of flame in shadowed ice,
Flooded by the horned moon,
Awake o' worm and quit thy tomb.
"Thus spake the silent halls of Valusia..."
The Atlantean sword beckons me,
And I descend from moon-shrouded skies
Into the Tower of the Black Serpent...
Tales are told to me now in dreams,
Shadowed lyre strings,
And sweet whisperings...
The grim and glorious battles of warrior kings,
(When the earth ran red with the blood of the slain),
And the shining realm of Valusia...
Carried upon the sweet night winds,
Piercing the veil of my delirium,
I embrace the rapturous scent of black lotus.
(I hear the lament of the Immortals...)
"Ka nama kaa lajerama, Yagkoolan yok tha xuthalla!"
And lo, I hear the beat of black leathern wings from moonless gulfs,
Dark spirits wander the silent halls of the Sapphirean Throne,
And in dreams I see the oceans rise to devour the gleaming spires,
As the shades of immortals guide me to the Valley of Silent Paths...
Black winds whispering 'cross the fens,
In eldritch coils (jewelled and gleaming) spires entwined,
Enraptured by the moon's sweet spells,
'gainst the skies of (bleak and brooding) winter blackly etched.
The topaz throne of kings is crack'd, eon'veiled enrob'd in black,
Ensorcelled blade glimmers sunset's fire,
Saga-spinner, take up thy lyre.
Thus spake the Antediluvean Scrolls.

FORDÍTÁS

(Ságák az antiluvian tekercsekből)
A fekete szél, ami azt súgja, átmegy a barlangokon,
Az eldritch tekercsekben (ékköves és csillogó) tornyok fonódtak össze
A hold édes varázslatai elragadtatták
"a (sivár és költő) tél égén feketén vésett.
A királyok topázi trónja megszakadt,
fanyarul, fekete fénnyel,
Az elnyelt penge megcsillanja a naplemente tüzét,
saga-fonó, vegye fel a líra.
- Így szólt Valusia néma termei ...
Átkok vámpírnyelveken,
Idősebb ördögök, névtelenek,
A fáklyák ezüst zsákokban izzanak,
A kígyó templomában
Hullámok borulnak, ahol márvány csillog,
Spektrális boszorkánydal vándorol,
Fekete szárnyak az álmok földje felett,
És a csend üldözi az éjszakás völgyet.
A szárnyas sárkány háromszor tekeredett,
Lángcsík árnyékos jégben,
Elárasztotta a dagadt hold,
Az elefántcsont féreg most sírva alszik.
Tízezer fényesen csillogó lándzsahegy,
Élesen csiszolt acél halvány hajnal fényében,
Komor tekintetű légiók várják a merészkedést,
a kígyókirály zászlaja alatt.
A szárnyas sárkány háromszor tekeredett,
Lángcsík árnyékos jégben,
Elárasztotta a szarvas hold,
Ébredjen féreg és lépjen ki a sírból.
- Így szólt Valusia néma termei ...
Az atlantiszi kard engem int,
És leereszkedem a hold burkolt égből
A fekete kígyó tornyába ...
A meséket nekem most álmokban mesélik,
Árnyékolt líra húrok,
És édes suttogások ...
A harcos királyok zord és dicsőséges csatái,
(Amikor a föld vörös lett a megölt vérétől),
És Valusia ragyogó birodalma ...
Az édes éjszakai szelek viselik,
A delírium fátyolának átfúrása,
Felkarolom a fekete lótusz elragadó illatát.
(Hallom a Halhatatlanok siralmát ...)
"Ka nama kaa lajerama, Yagkoolan yok tha xuthalla!"
És íme, hallom a fekete bőrszárnyak ütését a hold nélküli öblökből,
Sötét szellemek vándorolnak a Zafír Trón csendes termeiben,
És álmomban látom, ahogy az óceánok felemészték a csillogó tornyokat,
Ahogy a halhatatlanok árnyalatai elvezetnek a Néma ösvények völgyébe ...
A fekete szél, ami azt súgja, átmegy a barlangokon,
Az eldritch tekercsekben (ékköves és csillogó) tornyok fonódtak össze,
A hold édes varázslatai elragadtatták
'feketén vésett (sivár és költő) télen.
A királyok topázi trónja repedt, feketével be van vonva
Az elnyelt penge a naplemente tüzét csillogtatja
Saga-fonó, vegye fel a líra.
Így szóltak az Antediluvean tekercsek.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on whatsapp
WhatsApp

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *