(1. vers)
Ember, fáztam, de napokig voltam távol.
Bátran kellett lennem, és nem vettem bele minden szavamba.
Kemény voltam és harcoltam, mint a többi.
Okosnak kellett lennem, és nem kellett elérnem, hogy a legjobbjaimmal vigasztaljalak.
De én beszippantottam.
(Énekkar)
Ha bunkó vagyok, születésem óta ilyen vagyok.
És te vagy az, ami bántani fog.
Ráébresztem, rájössz,
Bunkó vagyok, és születésem óta ilyen vagyok.
És te vagy az, ami bántani fog.
Rádöbbentem, rájössz erre.
(2. vers)
Tehát tévedhettem, hogy felajánlottam neked a segítségemet.
Erősnek kellett lennem, és ott kellett hagynom, hogy maga intézze a dolgokat.
Elmehettem egy okos álruhától.
Én lehetek az, aki itt tart és rádöbbent.
Te beszívsz.
(Kórus kétszer)
Ha bunkó vagyok, születésem óta ilyen vagyok.
És te vagy az, ami bántani fog.
Ráébresztem, rájössz,
Bunkó vagyok, és születésem óta ilyen vagyok.
És te vagy az, ami bántani fog.
Rádöbbentem, rájössz erre.