Mélyen, mosolygós vödörben úszó felhők.
Ha rajtam múlna, ez a ház csaknem hétszáz éves és több mint tizenhárom kilométer magas lenne.
Ültem egy hintaszékben, recsegve csengettem a dallamon kívüli zongorával és egy olyan hangszereléssel, amely mindig változó tempóval csal meg
Képes lennék a plafonon járni. Ködöt ennék vacsorára. Felfűzött jégesőből készült nyakláncot viselnék.
A kinti kút olyan szem lenne, amely vakon bámulja a holdat. A víz zokogna. Két szél nyögne.
Az árnyékok összeérnek, amikor az óra huszonötöt üt.
Ó, bárcsak járhatnék a falakon. És azt szeretném, ha több óra lenne egy éjszakában:
Amikor nem kívánhatok többet - a skarabeusok látomása a mandragóra gyökereit ropogtatja a talajban lélegző férgek és scolopendrák
rémületes füstjeikkel kísért, amíg a lelked széttépi a tested és megszökik.