Az iskolaudvari furcsaságok megfagynak, a csúcs megint csúfolódik
Visszanézek és nézem, ahogy megy
Lent az állattartó szarvasmarháktól sikoltozva a vonatok megint nyikorognak
Látom a lélegzetemet, és nagyon hálás vagyok, hogy nem tartozom közéjük
A talaj dermedésének hangja ismét zakatol
Jön a szél, amely egyszer letörölte a mosolyunkat
Az ébresztőórák ismét ugyanazt a rutint üvöltik
Kaparja ki a szemét, keljen fel és kibaszottan ragyogjon, reggel 7 órakor
Üljön le, holt súlya és csodálkozzon
Bizonytalan, alvatlan, fedetlen
A hajnal új fényét hálátlan szemek fedezték fel,
5-3 szemen keresztül
Az iskolaudvari furcsaságok megfagynak, ismét a földre nyomják
Felfelé és nyugatra keresem a feketét, hogy betöltse az eget
A fülemben még mindig törik a palackok hangja
Épp idejében nyitottak ki, hogy kiürítsék és kitépjék az éveket
Üljön le, holt súlya és csodálkozzon
Bizonytalan, alvatlan, fedetlen
A hajnal új fényét hálátlan szemek fedezték fel,
5-3 szemen keresztül
Az iskolaudvari furcsaságok véreznek, újra rúgnak
Kóstolhatom a földet és érzem a szememben
A szarvasmarhák sikolya, még mindig sikít a fülemben
Fém koporsókban jöttek
láncra kötött és letört az éveimről
Üljön le, holt súlya és csodálkozzon
Bizonytalan, alvatlan, fedetlen
A hajnal új fényét hálátlan szemek fedezték fel,
5-3 szemen keresztül