A feledés nedves és vert mélységeitől újjászülettem,
viszkózus és koszos lárvától kinyitom a szárnyaimat
és csalással körülfoglak téged is,
Görcsösen küzdök.
A vér folyik, és te csak ...
... látni, ahogy folyik a segítségemre várva.
A feledés nedves és vert mélységeitől újjászülettem,
viszkózus és koszos lárvától kinyitom a szárnyaimat.
Miért fojtasz el?
Hiába sziszegsz
Amikor rám szólítottál.
Én leszek az üdvösséged
És a kárhozatod,
mintha a te istened lennék!
Miért fojtasz el?
Hiába sziszegsz,
amikor rám szólítottál.
És a hírkiáltások
Szívből jövő ugatás lesz,
Megkavarom a szívét
De élvezni fogja az örömöt;
mindig egyre többet kérdez.
Minden új hajnal
az elme kellemetlen kínja lesz.
A lélek legmélyebb mélységéből hívtál.
Tudatában annak, hogy milyen hatalmasan gyönyörű és fergeteges voltam
A szabadságom a fogva tartása lesz
És végül képes lesz ...
... lásd a halál kínjában.
Vére olyan meleg.
Sosem hitted meg.
Miért fojtasz el?
Hiába sziszegsz
amikor rám szólítottál.
Én leszek az üdvösséged
És a kárhozatod,
mintha én ott lennék az istened!
És itt van az utolsó rítus
Amellyel ízlelheti az élet nektárját!
Viszkos és piszkos lárvából kinyitom a szárnyaimat
És csalással körülfoglak téged is
Görcsösen küzdök.
A vér folyik, és te csak ...
... látni, ahogy folyik a segítségemre várva.
A feledés nedves és vert mélységeitől újjászülettem,
viszkózus és koszos lárvától kinyitom a szárnyaimat.
Újra az örök álomba merülök, amíg új hívást nem kapok
És a következő alkonyatkor
piszkosabb és erősebb,
Feltámadok a halálból,
felfalja az emberi bizonyosságokat
az élet és a halál.