Elvesztette már az utat,
Kijutás irány nélkül.
Mindig félve élni,
Az elmédet betöltő félelemtől.
És folytathatnád így és így tovább,
De soha nem fogja megtalálni, hogy a béke létezik.
Nem kell, nem kell egyedül lenned.
Van egy jobb módszer, soha nem késő azt mondani,
Énekkar-
Most azonnal szükségem van rád,
Itt ebben a pillanatban,
Elveszítem a terepet,
Nem tudok tovább menni,
Kiáltok,
Neked, hogy megmentsél.
Nem akarok most fulladni,
Itt, ebben az óceánban,
Olyan messze vagyok,
Nem tudok tovább mozogni.
Ezúttal
Rád figyelek.
Te vagy a megmentett,
Te vagy a megmentett.
Nehéz megtalálni a szavaidat?
Mondani, amire gondoltál?
Vetted-e azt, ami nem a tiéd?
Futás kétségbeesésed által.
Lehetne így folytatni és folytatni,
De soha nem talál olyan szerelmet, mint az övé.
Nem kell, nem kell egyedül lenned.
Oh.
Énekkar
Híd-
Azta. Azta. Szükségem van rád, szükségem van rád.
Azta. Azta. Megmentett, megmentett.
És szükségem van rád most, itt ebben a pillanatban,
Elveszítem a terepet,
Nem tudok tovább menni,
Kiáltok,
Neked, hogy megmentsél.
Ne akarj most fulladni, itt az óceánban,
Olyan messze vagyok,
Nem tudok tovább mozogni.
Ezúttal
Rád figyelek, rád, rád.
Énekkar
Te vagy a megmentett.